Megint itt vagyok... Lehet, hogy kissé unalmas, hogy ilyen kreatív nevei vannak a fejezeteimnek, dehát ciki... Ez van. Pár napja voltam egy "szülinapi bulin" ami abból ált, hogy miután mindenki megérkezett, és vagy egy órát beszélgettünk, elkezdtünk unatkozni... Vittem egy nagyon jó "szerepjátékot", vagy nem tudom minek nevezzem... A lényege az, hogy kapsz egy kártyát, amin van egy karakter (Vérfarkas, boszorkány, falusi, kislány, Cupido stb.), és az a célod, hogy bármi vagy, játszd úgy a szereped, mintha teljesen átlagos lennél, és maradj életben, és találd ki az ellenfél apró elszólásaiból, hibáiból, hogy valójában ki ő: ellenség vagy barát. Majd iktasd ki az ellenfeleket... Mindegy nem akarom részletesen leírni a játékot...
A lényeg az, hogy a játék fő tulajdonsága, hogy először senki nem akar játszani, de mikor elkezdjük... Alig lehet abbahagyni. Így sorozatban kb 3 órát játszottunk végig, szinte megszakítás nélkül... A többiek kedvenc szórakozása volt, hogy ha a cupido szerepet kapták, vagy kijelötek szeretőnek két fiút, vagy engem és L.-t (ő egy sokszor elég agresszív csaj, aki mindemellett nagyon hasonlít rám... Ő is nagyon szívesen kritizál másokat, és ő sem gondolja komolyan...) Ő volt az, aki ma elnevezett Mauglinak, mert szerinte pont olyan vagyok, mint maugli.. Ez pont olyan, mint a Mark Twain-féle Ádám és éva naplójában az a rész, mikor Éva mindent elnevez, a Niagarát pl azért Niagarának, mert pont olyan, mint egy Niagara... A tigrist ugyanezért tigrisnek, és így tovább. Tehát a lányok biztos gondolkodnak, de hogy logikusan, az kizárt...
Tehát eljátszottuk az időt, és nagyon jól elvoltunk, aztán ezt ma 6. óra után... Nagyon jól éreztük magunkat, attól eltekintve, hogy úgy érzem magam, mint akit fejbevágtak egy baltával... (Nem, nem vágtak fejbe egy baltával) Nem lényeg, végül is tök jó, hogy végre nem csak suliidőben vagyok oszttársakkal :) Azt hiszem, kicsit gyakrabban kéne írnom, mivel ez elég zavaros és hosszú lett... :D
